Köztünk, nők között is sokszor tabutémák a nőiesség fontos állomásai – a szülés a maga gyönyörű de véres valóságában, a nővé válás, a női virágzás, a termékenység vagy a meddőség, a klimax, a szülés utáni időszak kihívásai, a vetélés, a szülés utáni depresszió, a baby blues, a mélypontjaink, a magasságaink, a szex, az anyaság ambivalenciája, a mostani kor sok elvárása, a sok szerep amit egymás mellett élünk, a halál, a felkészülés egy-egy kapu átlépésére…és még sorolhatnánk…Ha mi nem beszélünk ezekről egymás közt hát ki fog beszélni a lányainknak, az unokáinknak ezekről?
Ha mi nem nyitjuk meg a szívünket és nem kezdünk mesélni az életükről egymásnak, a családunknak, akkor ki fog nekik mesélni ezekről a fontos állomásokról? Ki fogja megtanítani a gyermekeinknek az élet rendjét, körforgásának velejét?
Álljunk meg egy pillanatra és kezdjünk el mesélni. Hiszen alapvető szükségletünk az érzelmi kommunikáció. Kezdjünk el mesélni a tapasztalatainkról, a kihívásokról, a bukásokról. Nekem szerencsém van édesanyámmal, ő mesélt nekem mindenről. Nem néztem ezekkel szembe felkészületlenül. És így sem volt könnyű. Milyen van azokkal, akiknek nem ilyen anya, testvér, barátnő, családtag adatott? Aki csak magára támaszkodhatott… Ne legyen ez többé így. Kérlek benneteket, ne elhatárolódjunk, hanem kapcsolódjunk. Legalább mi nők fonjuk össze a szívünk fonalát, hogy erős női kötelékünk lehessen ebben a világban.
Kezdjünk el női köröket alakítani. Kezdjük el ezekben a női körökben megosztani ami bennünk van. Ami velünk van. Amit szeretnénk, hogy legyen. A kör erejét sose becsüljük alá. Gyógyító és megtartó erővel bír, mely kinyitja a szíveket és eltörli a tabutémákat közöttünk. Felemel és megtanít repülni. Segít megtanulni, mi az, szabadnak lenni. Szabadon élni a nőiességünket. Élni a lélekszikránkat.
Mert együtt akármire képesek vagyunk ❤️
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: