L\u00e1ttam azt a csoda k\u00e9t cs\u00edkot t\u00f6bbsz\u00f6r is m\u00e1r \u00e9letemben,de nem mindig hozta mag\u00e1val azt a felemelkedett katarzist, amire sz\u00e1m\u00edt az ember.<\/p>\r\n
El\u0151sz\u00f6r \u00fagy l\u00e1ttam, hogy tot\u00e1l nem gondoltam, hogy bab\u00e1t v\u00e1rok. Az esk\u00fcv\u0151nket szervezt\u00fck \u00e9s elfoglaltak a telefon\u00e1lgat\u00e1sok. Azt\u00e1n p\u00e1rszor sz\u00e9d\u00fcltem, meg k\u00edv\u00e1ntam olyat amit nem szeretek \u00e9s gyan\u00fasan sokat j\u00e1rtam pisilni. Teszteltem. Igen, 2 cs\u00edk. Azta. Any\u00e1m. Anya...\u00e9n.... Anya....gyerek... Rep\u00fcl\u00fcnk. K\u00e9rtem UHra id\u0151pontot. Majdnem lefordultam az asztalr\u00f3l, mikor mondta a doki, hogy mindketten megfelelnek a mensi szerinte heteknek. Mindketten. \u00c9rted. K\u00e9t gyerek. Jesszusom. \u00c9des istenem. F\u00e9lelmetes volt de im\u00e1dtam is. Lebegtem, nem mondtuk senkinek. Gondoltuk, majd az esk\u00fcv\u0151n elmondjuk. Eltelt p\u00e1r esem\u00e9nytelen h\u00e9t. Azt\u00e1n egyik reggel marh\u00e1ra f\u00e1jt a derekam. Pisi. Barna v\u00e9rfolt a pap\u00edron. Gyomorg\u00f6rcs. K\u00f3rh\u00e1z. Egyik\u00fckn\u00e9l nincs sz\u00edvhang. Menj\u00fcnk haza, v\u00e1rjunk. Hazaimbolyogtunk. Sz\u00f3tlanul. K\u00f6nnyek n\u00e9lk\u00fcl. K\u00e9zenfogva. Eltelt p\u00e1r nap. Ism\u00e9t v\u00e9r. V\u00f6r\u00f6sen izz\u00f3. G\u00f6rcs\u00f6k. K\u00e9t vil\u00e1g k\u00f6zt lebegtem. Nincs k\u00e9rd\u00e9s csak f\u00e1jdalom. 1 h\u00e9t az esk\u00fcv\u0151ig. Forr\u00f3 f\u00fcrd\u0151, alkohol, gy\u00f3gytea. K\u00f6nnyek sz\u00fcntelen\u00a0 folyama. T\u00fal lettem rajta fizikai szinten. Lelkileg felsz\u00ednesen. E k\u00e9rdezte, lemondjuk-e az esk\u00fcv\u0151t. Nem akartam. J\u00f3 lesz. Hozz\u00e1 akartam menni. Fogalmam sincs, benne mi zajlott. Z\u00e1rk\u00f3zott \u00e9s nem ny\u00edlik meg. Ez f\u00e1jt akkor nagyon. N\u00e9ha m\u00e9g most is. Nem volt ebben az eg\u00e9szben senkim. T\u00e1rsam. Bar\u00e1tom. T\u00e1maszom. Nem tudom mennyire \u00e9rint\u0151d\u00f6tt meg. Az\u00f3ta sem tudom.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n elj\u00f6tt az \u00e9n id\u0151m, v\u00e9gre anya lettem. A k\u00e9t cs\u00edkb\u00f3l lett egy csoda val\u00f3s\u00e1gos gyerekecske. Ott szuszogott, \u00e9lt, l\u00e9legzett, mocogott mellettem. Olyasmi t\u00f6rt\u00e9nt velem, amire egy\u00e1ltal\u00e1n nem voltam felk\u00e9sz\u00fclve. Az anyas\u00e1g els\u00f6p\u00f6rt minden ismert dolgot az \u00e9letemben. Elhozta a kisz\u00e1m\u00edthatatlant, a tervezhetetlent, az \u00e1lland\u00f3 v\u00e1ltoz\u00e1st. Egy nagyon kem\u00e9ny \u00f6nismereti \u00fat - \u00e9s nagyon tanuls\u00e1gos is. N\u00e9ha k\u00f6nny\u0171, n\u00e9ha v\u00e9gtelen\u00fcl neh\u00e9z, katartikus, egyszerre f\u00e1raszt\u00f3 \u00e9s magasba emel\u0151, felt\u00f6lt\u0151. N\u00e9ha belebuktam, bukok a mai napig is. De \u0151 mindig seg\u00edt nekem t\u00fallend\u00fclni. Jobb\u00e1 lenni. Jobban koncentr\u00e1lni. Teret ad az \u00f6nmunk\u00e1ra, a lelki \u00f6ngondoskod\u00e1sra. A fejl\u0151d\u00e9sre.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n sok pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n ism\u00e9t k\u00e9t cs\u00edk. \u0150 sem szuszog mellettem, 7 hetet volt vel\u00fcnk. Addig szerett\u00fck, sz\u00f3longattuk. Elk\u00e9pzelt\u00fck milyen lesz vele az \u00e9let. De nem lett. Elment. Elfogadtam, hogy egy gyerekem van. Neki adok meg mindent amit szeretn\u00e9k anyak\u00e9nt adni. Belenyugodtam \u00e9s feloldoz\u00e1st kaptam. Nem g\u00f6rcs\u00f6ltem ezen \u00e9s nem \u00e9rdekelt mit hoz a j\u00f6v\u0151. A most aki \u00e9s annak az egy gyereknek \u00e9ltem. \u00c9s h\u00e1l\u00e1t adtam \u00e9rte minden nap.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n megint k\u00e9t cs\u00edk. M\u00e1r negyedszer. F\u00e9lelem, retteg\u00e9s, \u00f6r\u00f6m, f\u00e9lelem, \u00f6r\u00f6m, magaslatok \u00e9s m\u00e9lys\u00e9gek. De szerencs\u00e9s vagyok, bel\u0151le is val\u00f3s\u00e1g lett. Egy \u00e9desbaba. Egy t\u00fcnem\u00e9nyes k\u00f6ly\u00f6k.<\/p>\r\n
\u00c9s mikor m\u00e1r teljesen feladatuk, hogy lesz m\u00e9g gyerek\u00fcnk, hiszen 40 felett m\u00e1r nem akartam sz\u00fclni, konstat\u00e1ltam, hogy k\u00e9sik a mensim. Nem is keveset. Hopp, k\u00e9t cs\u00edk megint. Im\u00e1dkozom, hogy bel\u0151le is val\u00f3s\u00e1g legyen. Hogy itt szuszogjon, mocogjon. Hogy teljess\u00e9 tegye a csal\u00e1dunkat.<\/p>\r\n
\u0150 az \u00e9n utols\u00f3 k\u00e9t cs\u00edkom. \u00a0<\/p>","type":"rich"}